Az Arch Linux telepítése

Bemutatkozás

Mi az az Arch Linux?

Az Arch Linux egy önállóan fejlesztett, i686 és x86_64 platformra optimalizált Linux disztribúció, ami eredetileg a CRUX-ból vett ötleteken alapszik. A fejlesztés összpontosít az egyszerűség, az elegancia, a korrekt kód, és a modernitás egyensúlyának megtartására. A könnyed és rugalmas megvalósításának köszönhetően olyan rendszert alakíthatunk ki belőle, amilyet csak szeretnénk.

Licenc

Az Arch Linux és a szkriptek védettek
2002-2007 Judd Vinet által
2007-2009 Aaron Griffin által
és licencük a GNU General Public License (GPL - http://hu.wikipedia.org/wiki/GPL).

Az Arch Linux telepítése

Telepítés előtt
Az Arch Linux i686 és x86_64 processzorokra lett optimalizálva, és ebből kifolyólag nem működik régebbi vagy X86 architektúrával nem kompatibilis processzorokkal (mint i386,i486, vagy i586). Egy Pentium II vagy AMD K6-2 processzor, vagy újabb szükséges a futtatásához. Az Arch Linux telepítése előtt el kell döntenie, hogy milyen telepítési formát kíván használni. Az Arch Linux ellát minket bootolható ISO, és USB pendrive képfájlokkal is, amik a GRUB betöltésvezérlőt használják. Az ISO képfájlok majdnem minden olyan gépen működnek, melyben van CD-ROM meghajtó, az USB képfájlok pedig minden USB-ről bootolni tudó gépen. Azok számára akiknek a GRUB nem működik, elérhető egy ISOLINUX betöltésvezérlővel ellátott ISO képfájl is. Mindegyik telepítőnek két változata van , melyek az általuk szolgáltatott csomagokban térnek el.

A „core” képfájlok, amik az alapvető csomagokat tartalmazzák. Ezek a képfájlok a legmegfelelőbbek azok számára, akik lassú, vagy nehezen beállítható internettel rendelkeznek

Az „FTP” képfájlok egyáltalán nem tartalmaznak csomagokat, ezért azokat az internetről töltik le, és telepítik. Ezeket a képfájlokat azok kedvelik főleg, akik a telepítés végeztével naprakész rendszer szeretnének, és gyors internet hozzáféréssel rendelkeznek.
Mindkét képfájl esetében a telepítőt lehet utasítani a csomagok internetről való beszerzésére, ugyanakkor mind a két képfájl használható teljes értékű helyreállító rendszerként is. A képfájlok ugyanúgy működnek mint bármelyik telepített Arch Linux. Valójában teljesen ugyanolyanok, csak egy CD-re, vagy USB-re telepítve. Tartalmazzák az egész alap csomag összeállítást, hálózati eszközöket és meghajtókat. Ha bármi másra szükséged lenne használat közben, csak csatlakozol az internetre és telepíted a pacman csomagkezelő segítségével. Egy gyors pacman használati útmutató található a leírás alján. Az általános (és követendő) telepítési eljárás az az, hogy csak az alap (base) csomag összeállítást telepítik a telepítő segítségével, és minden mást pedig az internetről. Miután sikerült elindítani a feltelepített rendszert, frissíteni kell a teljes rendszert, majd lehet telepíteni a többi kívánt programot, ami csak kell.

Az Arch Linux beszerzése

Letöltheti az Arch Linux-ot bármelyik tükörszerverről, ami szerepel a letöltési oldalon.
Rendelhet Arch Linux CD-t az Archux, OSDisc vagy LinuxCD forgalmazóktól, és postán megkapja, bárhol is éljen a világon.

A telepítő média előkészítése

CD-ROM

Az iso//archlinux-XXX.iso letöltése
Az iso//sha1sums.txt letöltése
A .iso képfájl helyességének ellenőrzése a sha1sum segítségével:
sha1sum --check sha1sums.txt
archlinux-XXX.iso: OK
Az ISO képfájl kiírása egy CD-R, vagy CD-RW lemezre bármilyen íróprogram segítségével.

USB

Az iso//archlinux-XXX.img letöltése
Az iso//sha1sums.txt letöltése
A .img képfájl helyességének ellenőrzése a sha1sum segítségével:
sha1sum --check sha1sums.txt
archlinux-XXX.img: OK
A képfájl írása egy USB adathordozóra, dd vagy a hasonló raw-write program segítségével:
dd if=archlinux-XXX.img of=/dev/sdX
Győződjön meg róla, hogy a /dev/sdX-et használja, nem pedig a /dev/sdX1-et. Ez a művelet visszaállíthatatlanul törölni fog minden fájlt az USB-ről, ezért győződjön meg előtte arról, hogy semmilyen fontos információ nincs tárolva rajta.

A telepítő média használata

Győződjön meg róla, hogy a BIOS-ban be van állítva a CD meghajtóról, illetve USB eszközről való bootolás. Indítsa újra a gépet, miután a telepítő CD-t behelyezte a meghajtóba, vagy az USB eszközt csatlakoztatta a számítógéphez. Miután a telepítő média betöltődött, látni fogja az Arch Linux logót, és a GRUB várni fogja a megfelelő menüpont kiválasztását. Ennél a pontnál elég megnyomnia az enter billentyűt. A boot folyamat végeztével meg fog jelenni a bejelentkező felület, és egy kis útmutató a képernyő felső részén. Root-ként ajánlott bejelentkezni. Most már készen áll, hogy elkezdje a telepítést, vagy elvégezzen bármilyen szükséges műveletet.
Az elérhető parancssoros eszközök segítségével a tapasztaltabb felhasználók előkészíthetik a merevlemezes meghajtókat, vagy bármilyen eszközt amire szükség van a telepítés megkezdése előtt. Fontos megjegyezni, hogy a telepítő tartalmaz egy /arch/quickinst szkriptet a tapasztalt felhasználók számára. Ez a szkript telepíti a „base” csomag összeállítást egy, a felhasználó által megadott könyvtárba. Ha olyan dolgokkal szeretné telepíteni a rendszert mint a RAID és LVM, vagy egyáltalán nem szeretné használni a telepítőt, akkor használja a quickinst szkriptet. Az egész rendszert kézzel kell majd beállítani, mivel ilyenkor semmilyen automatikus beállítás sincs.

Telepítési lépések:

1.Bejelentkezés, és nem amerikai billentyűzetkiosztás betöltése
2.Telepítő indítása
3.Forrás kiválasztása
1.CD-meghajtó vagy egyéb forrás
2.FTP/HTTP
1.Hálózat beállítása
2.Tükörszerver választása
4.Óra beállítása
5.Merevlemez előkészítése
1.Automatikus előkészítés
2.Merevlemez particionálása
3.Csatolási pontok megadása
6.Csomagok kiválasztása
7.Csomagok telepítése
8.Rendszer beállítása
9.Rendszerbetöltő telepítése
10.Kilépés a telepítőből
Bejelentkezés, és nem amerikai billentyűzetkiosztás beállítása
Ha nem amerikai billentyűzet kiosztásra van szüksége, vagy megszeretné változtatni a parancssor betűtípusát, használja a „km” parancsot:
km

A telepítő indítása

Most futtathatja az /arch/setup parancsot a telepítő indításához:
/arch/setup
Egy tájékoztató jellegű üdvözlés után, a telepítő menüje fog megjelenni. A FEL és LE nyilak segítségével tud mozogni a menüben. A TAB-ot használva tud váltani a gombok között, és az ENTER segítségével tudja kiválasztani a szükségeset. A telepítés bármelyik pontján át tud váltani a 7. virtuális parancssorra az ALT+F7-et használva, hogy megnézhesse a futó folyamat kimenetét. Használja az ALT+F1-et, hogy vissza tudjon térni a telepítőhöz, vagy használhatja bármelyik ALT+FX billentyűkombinációt, ha szüksége lenne másik parancssorra.

Forrás kiválasztása

Első lépésként ki kell választani, hogy milyen módon szeretné telepíteni az Arch Linux-ot. Ha gyors internet hozzáféréssel rendelkezik, nagy valószínűséggel az FTP módot fogja előnyben részesíteni, hogy egyből a legfrissebb csomagokat szerezze be, ellentétben a CD-n és USB-n található régebbi csomagokkal.

CD-meghajtó vagy egyéb forrás

Amikor a CD-meghajtó vagy egyéb forrás lehetőséget választja, csak a CD-n található csomagokat lesz képes telepíteni, amik könnyen lehet, hogy már elég régiek, vagy olyan csomagokat amik más a rendszerhez manuálisan csatlakoztatott (mount-olt) eszközön találhatóak (DVD, USB, egyéb). Természetesen ennek a módnak is megvannak az előnyei, például nincs szükség hozzá internetre, és ez az ajánlott telepítési mód a nagyon lassú internet hozzáféréssel rendelkező emberek részére is, hogy ne tartson túl sokáig a telepítés.
FTP/HTTP

Hálózat Beállítása

Az első „Setup Network” menüpont lehetőséget ad a hálózati eszköz telepítésére és beállítására. Ha vezeték-nélküli eszközt szeretne használni, akkor a szokásos kézi eszközökkel tudja beállítani, mivel a telepítő ebben az esetben nem tud segíteni. Az összes elérhető eszközről meg fog jeleníteni egy listát. Ha nem jelenik meg egy eszköz sem, vagy a listában nem szerepel a használni kívánt eszköz, akkor egy másik konzolra váltva kell betöltenie a szükséges modult, ellenkező esetben válassza ki a megfelelőt, majd nyomja meg az OK gombot, és próbálja ki az eszközt. Amennyiben még mindig nem sikerült beállítani a hálózati eszközt, győződjön meg róla, hogy megfelelően van csatlakoztatva a számítógéphez, és a Linux kernel is támogatja.
Amikor a megfelelő modul be lett töltve, és a kívánt eszköz is megjelent a listán, válassza ki az eszközt, ezek után már lehetősége lesz az eszköz DHCP-vel történő beállítására. Amennyiben DHCP-t használ, ennél a pontnál nyomjon a YES-re, és hagyja, hogy a telepítő elvégezze a szükséges beállításokat. Ha a NO opciót választja a telepítő be fogja kérni a hálózat beállításához szükséges információkat. Valamilyen módon, de már működnie kell a hálózatnak, amit pl. a ping paranccsal tud ellenőrizni.

Tükörszerver választása

A „Choose Mirror” menüpont lehetőséget ad a tükörszerver kiválasztására, ahonnan a telepítő majd letölti és telepíti a szükséges csomagokat. Ajánlott a lakhelyhez lehető legközelebbi szervert kiválasztani, hogy minél gyorsabban lehessen letölteni a csomagokat. A telepítő egy későbbi pontján még lehetősége lesz arra, hogy az itt megadott tükörszervert beállítsa alapértelmezettnek, ahonnan a későbbiekben tudja majd letölteni a rendszer a csomagokat.
Fontos: az ftp.archlinux.org korlátozva van 50 KB/s-re.
Nyilvánvaló okokból ezek a menüpontok csak az FTP telepítési mód választáskor elérhetőek. A sikeres beállítás után térjen vissza a főmenübe.

Óra beállítása

A „Set Clock” menüpont lehetőséget ad a rendszer idő és dátum beállítására. Válassza az UTC lehetőséget ha a BIOS-ban az óra UTC szerint van beállítva, ellenkező esetben válassza a local (helyi) opciót. Amennyiben a gépen már telepítve van egy olyan operációs rendszer is amely nem támogatja az UTC beállítást (mint a Windows), használja a local beállítást, különben pedig az UTC-t. Következő lépésként a telepítő kérni fogja, hogy válassza ki a kontinenst és az országot ahol él, majd pedig a dátum és az idő megadását.
Merevlemez előkészítése
A „Prepare Hard Drive” menüpont egy almenübe vezet, ami két különböző módot ajánl fel.
Automatikus előkészítés
Az első lehetőség az „Auto-Prepare” opció, ami automatikusan particionálja a merevlemezt külön /boot, swap(cserehely), root (gyökér) partíciókra, és a /home-nak a maradék lemezterületet használja fel, majd formázza a partíciókat. Ezek a partíciók automatikusan lesznek felcsatolva a megfelelő helyre. Pontosan a következő partíciókat fogja létrehozni:
32 MB ext2 /boot partíció
256 MB swap(cserehely) partíció
7.5 GB root (gyökér) partíció
a /home partíció pedig a maradék lemezterület lesz
A telepítő felajánlja ezeknek a partícióknak a méretének a megváltoztatását, de a /home az minden esetben a maradék lemezterületet fogja felhasználni.
FONTOS, HOGY AZ AUTOMATIKUS ELŐKÉSZÍTÉS MINDEN ADATOT TÖRÖLNI FOG A KIVÁLASZTOTT MEREVLEMEZRŐL!
Ha kézileg szeretné particionálni a merevlemezét, akkor válassza a másik két menüpontot, a „Partition Hard Drives” és a „Set Filesystem Mountpoints”, hogy létrehozza a fent leírt partíciókat, ahogyan azt ön szeretné. Ha befejezte a particionálást térjen vissza a főmenübe a „Return to Main Menu” opcióval.

Merevlemezek particionálása

Ha az automatikus előkészítést választotta, akkor ezt a menüpontot kihagyhatja!
Máskülönben ki kell választania a particionálni kívánt merevlemez(eke)t, majd a telepítő el fogja indítani a cfdisk programot, ahol nyugodtan szerkesztheti a merevlemez partícióit, ahogyan csak szeretné egészen a [WRITE](a változtatások kiírása) és [QUIT](kilépés) megnyomásáig. Legalább egy root (gyökér) partícióval rendelkezni kell, hogy folytatni tudja a telepítést, és érdemes feljegyezni valahova, hogy melyik partíciót hova tervezi felcsatolni, mert a következő pontban ezt kell majd megadni.

Csatolási pontok megadása

A „Set Filesystem Mountpoints” menüpontot szintén kihagyhatja, ha az előzőekben az automatikus előkészítést választotta. Ezt a menüpontot kell választani, ha már készen vannak a partíciók.
Az első kérdésnél azt kell megadni, hogy melyik legyen a swap (cserehely) partíció. Válassza ki az előzőekben erre a célra létrehozott partíciót, vagy a NONE (nincs) opciót, ha nem kíván swap partíciót használni. A swap fájl használata nincs közvetlenül támogatva a telepítő által. Ha a NONE lehetőséget választotta, akkor fejezze be a swap partíció beállítását, majd a swapon paranccsal aktiválja a swap fájlt a formázott partíción. Amennyiben a swap partíció használata mellett döntött, a telepítő meg fogja kérdezni, hogy elkészítse-e a fájlrendszert a partíción, és mivel a swap egyedi fájlrendszert használ, ajánlott itt YES (igen) válasszal felelni.
A swap partíció beállítása után, a root (gyökér) partíciót megadását fogja kérni a telepítő, és ezt kötelező beállítani. A partíció társítási művelet egészen addig fog menni, amíg a felhasználó ki nem választja a DONE (befejezve) opciót a listából. A swap és a root partíció beállítását követően minden esetnél a /boot csatolási pont megadását fogja felajánlani a telepítő. Minden alkalommal miután egy partíció csatolási pontja meg lett adva, a telepítő meg fogja kérdezni, hogy létrehozza-e a fájlrendszert a partíción, vagy hagyja úgy, ahogy van. A YES (igen) válasz esetén a telepítő a fájlrendszer típusának megadását fogja kérni. Ezután a partíció formatálva lesz a megadott fájlrendszer típusának megfelelően, és minden rajta található adat törölve lesz. Természetesen nem okoz problémát ha ennél a lépésnél NO (nem) választ adja, hogy megvédje a partíción található adatokat. Mielőtt a telepítő befejezné a partíciók formázását, egy összesített listát fog mutatni a felhasználó választásairól. A partíciók formázása és felcsatolása után visszatérhet a főmenübe, és rátérhet a következő lépésre.

Csomagok kiválasztása

A „Select Packages” menüpont lehetőséget ad a csomagok összeválogatására, amiket telepíteni szeretne a felhasználó a CD-ről,USB-ről, vagy FTP szerverről. Lehetőség nyílik a csomagok csoport szerinti kiválasztására, majd ezen belül a csomagok egyesével való kiválasztására a csoportokon belül. Ennél a pontnál ajánlott az egész „base” (alapvető) csomag összeállítást telepíteni, de semmi mást. Ez alól kivételt képeznek azok a csomagok, melyek szükségesek lehetnek az internet csatlakozás beállításához.
Ha sikerült kiválasztani a csomagokat, vissza lehet térni a főmenübe, és a telepítést a következő lépéssel lehet folytatni.

Csomagok telepítése

Az „Install Packages” menüpont telepíti az előzőekben kiválasztott csomagokat a merevlemezre.

Rendszer beállítása

A „Configure System” menüpont lehetőséget ad a frissen telepített rendszer konfigurációs fájljainak a szerkesztésére. A telepítő meg fogja kérdezni, hogy melyik szövegszerkesztő program segítségével szeretné szerkeszteni a konfigurációs fájlokat, a vim vagy a nano (ez ajánlott kezdőknek) segítségével.

Konfigurációs állományok

Ezek az alapvető konfigurációs fájljai az Arch Linux-nak. Csak a legalapvetőbb konfigurációs fájlok vannak itt megemlítve. Amennyiben segítségre van szüksége egy speciális szolgáltatás beállításához, tanulmányozza a megfelelő man oldalakat, vagy bármely interneten felelhető dokumentációt, amire szüksége van. Legtöbb esetben az Arch Linux Wiki-je és fórumjai nagyon sok segítséget tudnak nyújtani.
/etc/rc.conf
/etc/fstab
/etc/mkinitcpio.conf
/etc/modprobe.conf
/etc/resolv.conf
/etc/hosts
/etc/hosts.deny
/etc/hosts.allow
/etc/locale.gen
/etc/pacman.d/mirrorlist

/etc/rc.conf
Ez a fő konfigurációs állománya az Arch Linux-nak. Ebben a fájlban lehet beállítani a billentyűzetkiosztást, az időzónát, a host nevet, a hálózatot, az indítandó daemon-okat, a bootoláskor betöltendő modulokat, a profilokat, és még sok mindent.
LOCALE: Itt lehet beállítani a rendszer nyelvét, amit minden i18n-et használó alkalmazás használni fog. További információért olvassa el a locale.gen-t lejjebb. Az alapbeállítás megfelelő minden US angol felhasználó számára, de a magyaroknak ide a „hu_HU.UTF-8”-at kell beírni.
HARDWARECLOCK: Ha a BIOS órában UTC van megadva, akkor ide UTC-t kell írni, egyébként ha helyi idő van megadva, akkor a localtime-ot kell ide írni. Ha a gépre van már telepítve olyan operációs rendszer amelyik nem támogatja az UTC-t, mint amilyen a windows is, akkor a localtime-ot kell választani, ellenkező esetben érdemesebb az UTC-t.
USEDIRECTISA: Ha ide "yes" van beírva, akkor ez megmondja a hwclock-nak, hogy közvetlen I/O műveletekkel férhet hozzá a rendszerórához. Máskülönben a hwclock a /dev/rtc eszközt próbálja majd meg használni. Az alapbeállítás („no”) megfelelő minden olyan felhasználó számára, aki nem ISA gépet használ.
TIMEZONE: Az időzónát lehet itt beállítani. A lehetséges időzónákat a fájljuk a /usr/share/zoneinfo könyvtárhoz viszonyított relatív elérési útvonalukkal kell megadni. Például egy lehetséges német időzóna a Europe/Berlin, ami a /usr/share/zoneinfo/Europe/Berlin-t jelenti. Amennyiben nem tudja a pontos elnevezését az Ön időzónájának, nem kell aggódni, beállíthatja a későbbieken folyamán is.
KEYMAP: Itt lehet megadni, hogy a boot folyamán a rendszer milyen billentyűzetkiosztást töltsön majd be a loadkeys segítségével. A lehetséges kiosztások a /usr/share/kbd/keymaps-ban találhatóak. Fontos, hogy az itt megadott billentyűzetkiosztás csak a TTY parancssorokra vonatkozik, a grafikus felületek billentyűzetkiosztását külön kell beállítani. Itt szintén megfelelő az alpbeállítás minden US angol felhasználó számára, a magyar kiosztáshoz ide „hu”-t kell beírni.
CONSOLEFONT: Itt a bootolásnál betöltődő betűtípust lehet megadni, amit a setfont program állít be. A lehetséges fontok a /usr/share/kbd/consolefonts-ban találhatóak..
CONSOLEMAP: Itt a betűkészletet lehet beállítani, amit szeretnénk, hogy a setfont beállítson a boot folyamán. A lehetőségeket a /usr/share/kbd/consoletrans-ban lehet megtalálni. Itt mindenkinek a neki megfelelőt kell beállítani, helyi készletet (pl. 8859-1 a Latin1-hez), vagy amennyiben UTF-8 szeretne használni, akkor UTF-8-at kell beírni. Az itt beállítottak is csak a parancssoros alkalmazásokra vonatkoznak, így aki grafikus környezetet használ a mindennapjaiban nem kell, hogy aggódjon az itt beállítottak miatt.
USECOLOR: Engedélyezni és tiltani lehet, hogy a rendszer használjon-e színezést a boot folyamán.
MOD_AUTOLOAD: Amennyiben itt "yes" van megadva, az udev gondoskodni fog, hogy a bootolás folyamán minden szükséges modul betöltésre kerüljön, ellenkező esetben („no”) ez nem történik meg.
MODULES: Itt felsorolás szerűen kell megadni, hogy mely modulok töltődjenek be a bootolás folyamán, és a modprobe.conf-al ellentétben itt nem kell megadni beállításokat. Itt csak egyszerűen a modulok neveit kell felsorolni, és a beállításokat pedig a modprobe.conf-ban kell beállítani. A letiltani kívánt modulok nevei elé egy '!' jelet kell tenni, így azok nem fognak betöltődni.
USELVM: Ide akkor kell "yes" írni, ha azt szeretné, hogy a vgchange betöltődjön sysinit folyamán, mert aktiválni szeretné az LVM csoportot.
HOSTNAME: Itt a gép host nevét lehet beállítani a domain név nélkül. Ide szinte bármit megadhat betűkkel számokkal és még pár speciális írásjel felhasználásával, mint pl. a kötőjel.
INTERFACES: Itt lehet beállítani a hálózati interfészeket. Az alapbeállítás és a csatolt kommentek megfelelő magyarázatot nyújtanak a beállításához. Amennyiben DHCP használ az eth0-án az 'eth0="dhcp"' minden valószínűséggel működni fog. Amennyiben nem használ DHCP-t, ne felejtse el, hogy a változó (a beállítandó eszköz neve) megegyezik azzal amit az ifconfig-nál használ, amikor kézileg állítja be a hálózatot.
ROUTES: Itt lehet beállítani a saját statikus hálózatokat, teljesen tetszőleges nevekkel. A fájlban szereplő példa megfelelő kiindulópont lehet a saját beállítás elkészítéséhez.
NET_PROFILES: Engedélyezni lehet bizonyos hálózati profilokat, amik a bootolás folyamán betöltődnek. A „Network profiles” (hálózati profilok) lehetőséget adnak több hálózat beállításának kezelésére, átvéve a már beállított egy hálózati beállítást. Amennyiben az Ön számítógépe különböző hálózatokhoz csatlakozik különböző időben, érdemes áttanulmányoznia a /etc/network-profiles/ könyvtárat, hogy be tudjon állítani saját hálózati profil(oka)t. Az említett könyvtárban található sablon fájl ami felhasználható a saját profil készítéséhez. A hálózati profilok kezeléséhez szükséges a netcfg csomag.
DAEMONS: Itt adható meg felsorolás szerűen, hogy a boot folyamán mely szkriptek induljanak el az /etc/rc.d/ könyvtárban találhatóak közül. Ha valamelyik elé egy '!' van írva, akkor az a szkript nem fog elindulni. Ha valamelyik szkript előtt egy '@' található, az a szkript a háttérben fog indulni, ami azt jelenti, hogy közbe már indulhat a következő szkript is, nem kell megvárnia a háttérben induló szkript befejezését. Általában nem szükséges megváltoztatni ahhoz, hogy egy működő rendszert kapjon a felhasználó, de abban az esetben szerkeszteni kell, ha a felhasználó telepít egy olyan rendszerszolgáltatást mint pl. az sshd vagy az alsa, és azt automatikusan szeretné indítani a boot folyamán.

/etc/fstab
A fájlrendszer és a csatolási pontok beállítását lehet elvégezni ennek a fájlnak a segítségével. A telepítő elkészíti a szükséges bejegyzéseket a fájlban, de azért érdemes átnézni, és szükség esetén korrigálni. Amennyiben titkosított fájlrendszer, LVM-et, vagy RAID-et használ, nagy valószínűséggel módosítani kell majd a telepítő által készített UUID bejegyzéseket.

/etc/mkinitcpio.conf
Ez a fájl teszi lehetővé a kezdeti ramdisk rendszerhez való finomhangolását. A ramdisk egy gzip tömörítésű képfájl amit a kernel olvas a boot folyamat során. A célja, hogy betöltse a rendszert addig a pontig, amíg az képes lesz hozzáférni a gyökér fájlrendszerhez. Ez azt jelenti, hogy neki kell betöltenie azokat a modulokat amik szükségesek, hogy a rendszer „lássa” az olyan eszközöket, mint ai IDE, SCSI, vagy a SATA (vagy épp az USB/FW, amennyiben ilyen eszközről bootol).
Miután a ramdisk betöltötte a megfelelő modulokat, vagy manuálisan vagy az udev segítségével, visszaadja a vezérlést az Arch rendszernek, és a boot folyamat folytatódik. Ebből kifolyólag a ramdisk-nek csak a root fájlrendszer hozzáféréséhez szükséges modulokat kell tartalmaznia. Nem kell minden modult tartalmaznia, amit a felhasználó használni szeretne. A mindennap használatos modulok nagy része csak később, az udev által töltődik majd be, az init folyamatkor.
Alapból az mkinitcpio.conf úgy van beállítva, hogy felismerje a szükséges modulokat az IDE-hez,SCSI-hoz, SATA-hoz az úgynevezett HOOKS-okon keresztül. Ez azt jelenti, hogy az alapértelmezett initrd az majdnem minden felhasználó számára megfelelő. Lehetőség van az mkinitcpio.conf szerkesztésére, és a használni nem kívánt HOOKS-ok eltávolítására (pl. IDE, SCSI, RAID, USB, stb.). Lehetőség van a modulok részletesebb testreszabására is a MODULES sornál, ahol a nem kívánt részeket el lehet távolítani, de csak nagy óvatossággal.
Amennyiben Ön használ RAID-et, vagy titkosított fájlrendszert, mindenképpen módosítani kell a RAID/CRYPT beállításokat lentebb. A wiki oldalon találhat bővebb leírásokat a RAID/LVM-el, a titkosított fájlrendszerrel, és az mkinitcpio-val kapcsolatban is. Amennyiben nem amerikai billentyűzetkiosztást használ, szüksége lesz még a 'keymap' hook hozzáadására, éppúgy mint az 'usbinput' hook hozzáadására, amennyiben USB-s billentyűzetet használ.

/etc/modprobe.conf
Ez a fájl mondja meg a kernelnek, hogy mely modulok betöltése szükséges a rendszer eszközöknek, és milyen opciókat kell beállítania. Például ha azt szeretnénk, hogy a kernel betöltse a Realtek 8139 hálózati modult amikor a hálózatot indítja (pl. az eth0-t próbálja beállítani), akkor ezt kell megadni:
alias eth0 8139too
A legtöbb felhasználó számára szükségtelen ezt a fájlt szerkeszteni.

/etc/resolv.conf
Ennek a fájlnak a segítségével lehet beállítani a saját nameserver(eke)t, amiket a felhasználó használni szeretne. Általában így néz ki:
search domain.tld
nameserver 192.168.0.1
nameserver 192.168.0.2
A domain.tld és az ip címek helyére a saját beállításokat kell megadni. Az úgynevezett keresési domain részletezi az alapértelmezett domaint, ami a nem hitelesített hálózati nevekhez van rendelve. Ennek a beállításával lehetséges, hogy a ping myhost parancs a ping myhost.domain.ltd eredményével tér vissza. Ezek a beállítások általában nem olyan érdekesek, és ezért nem szükséges a beállításuk most. Amennyiben DHCP-t használ, ez a fájl automatikusan a helyes értékekkel lesz kitöltve, amikor a hálózat indul, ezért szükségtelen a szerkesztése.

/etc/hosts
Itt lehet a számítógép és a hálózat hostname/ip hozzárendeléseit beállítani. Amennyiben egy hálózati név ismeretlen a DNS számára, itt lehet megadni, hogy megengedi a megfelelő döntést, vagy felülírja a DNS válaszait. Általában szükségtelen itt bármit is megváltoztatni, kivéve ha megszeretné adni a helyi gép hálózati név+domain párosát, a hálózati interfész IP-jének meghatározásaként. Néhány szolgáltatás, pl. a postfix, egyébként tönkremegy. Amennyiben nem tudja pontosan, hogy mit is csinál, inkább hagyja ezt a fájlt változatlanul addig, amíg el nem olvasta a hosts man oldalát.

/etc/hosts.deny
Ez a fájl blokkolja a hálózati szolgáltatások hozzáférését. Alapból minden szolgáltatás blokkolva van.
ALL: ALL: DENY

/etc/hosts.allow
Ez a fájl engedélyezi a hálózati szolgáltatások hozzáférését. Itt adhatja meg az engedélyezni kívánt szolgáltatásokat, pl. engedélyezheti, hogy bármelyik gép kapcsolódhasson ssh-val az Önéhez:
sshd: ALL: ALLOW

/etc/locale.gen
Ez a fájl tartalmazza az összes elérhető helyszín és karakter készletet. Amikor kiválaszt egy helyszínt (LOCALE-t) a /etc/rc.conf-ban, vagy amikor elindít egy programot, akkor szükséges, hogy a megfelelő sor ki legyen kommentezve ebben a fájlban, a rendszer számára a fordított verzió készítéséhez root-ként kell futtatni a locale-gen parancsot, ami az összes kikommentezett sort legenerálja. Minden sort ki kell kommenteznie, amit használni szeretne.
A telepítés folyamán szükségtelen a locale-gen parancs futtatása, mert azt a telepítő megteszi automatikusan, amint mentette a változásait ennek a fájlnak. Alapból minden helyszín engedélyezett, ami rc.conf-ban a LOCALE=settings-nél meg van adva. Ahhoz, hogy a rendszere működő képes legyen, legalább egy sort ki kell kommenteznie, amit az rc.conf-ban is megadott.

/etc/pacman.d/mirrorlist
Ez a fájl tartalmaz egy tükörszerver listát, ahonnan a pacman majd letölti a szükséges csomagokat. A tükörszerverek olyan sorrendben lesznek próbálva, amilyen sorrendben ebben a fájlban fel vannak sorolva. A $repo makrót a pacman automatikusan kiterjeszti, a tárolótól függően (ami lehet core, extra, community, vagy testing).

Amennyiben az FTP telepítést választotta, a tükörszerver amit beállított a csomagok letöltéséhez, hozzáadódik a fájl első sorához, és így az lesz az alapértelmezett szerver az újonnan telepített Arch Linux rendszerén.

Root jelszó megadása

Ennél a lépésnél kötelezően meg kell adnia az új rendszer root (rendszergazda) jelszavát. A jelszót körültekintően kell kiválasztani, lehetőség szerint tartalmazzon betűket, számokat, és speciális karaktereket is, mivel ez a jelszó hozzáférést biztosít a rendszer minden részéhez.
Ha végzett minden konfigurációs állomány szerkesztésével, akkor térjen vissza a főmenühöz a Return segítségével. A telepítő automatikusan el fogja készíteni az új ramdisk-et, hogy engedélyezze az mkinitcpio.conf-ban végrehajtott változtatásokat.
Rendszerbetöltő telepítése
Az Install Bootloder menüpont telepíteni fog egy betöltésvezérlőt a merevlemezére, válassza a GRUB-ot, vagy a NONE (semmi) opciót, attól függően, hogy rendelkezik-e már a számítógépén jelenleg is betöltésvezérlővel, vagy sem. Amennyiben a GRUB-ot választja a telepítő kérni fogja, hogy ellenőrizze a megfelelő konfigurációs fájlt, a helyes beállítások érdekében.

/boot/grub/menu.lst

Ezt a fájlt ellenőriznie kell, és szükség esetén módosítani is, amennyiben a GRUB opciót választotta, ellenkező esetben a már jelenleg is használt betöltésvezérlő konfigurációs fájlját kell majd módosítania. A telepítő által készített általános fájlt UUID bejegyzéseket használ, amiket lehet, hogy majd módosítani kell, úgy ahogyan az fstab-ot is.
Miután leellenőrizte a konfigurációs fájlt, a telepítő meg fogja kérdezni, hogy melyik partícióra telepítse a betöltésvezérlőt. Amennyiben nem használ másik betöltésvezérlőt, a telepített merevlemez MBR-jére kell telepítenie, amit a merevlemez szám nélkül használatos nevével szoktak jelezni (pl. hda, sda).

Kilépés a telepítőből

Lépjen ki a telepítőből, majd távolítsa el a telepítéshez használt médiát, és írja be a parancssorba, hogy reboot. Miután a rendszer betöltődött, be tud majd jelentkezni root-ként, azt a jelszót használva, amit a telepítés során megadott.
Gratulálunk! Üdvözöljük az újonnan telepített Arch Linux rendszerén!

Csomagkezelés

A pacman az a csomagkezelő ami az összes rendszerre telepített csomagot nyomon követi. Tudja kezelni a függőségeket, és a sima gzip-elt tar archívumokat használja minden csomagnál. Néhány általános feladat elvégzésére használatos parancs magyarázatát találja lentebb. A pacman lehetőségeinek mélyebb megismeréséhez olvassa el a man oldalát, vagy keressen rá az Arch Linux Wiki oldalán.

Általános teendők:
A csomag lista frissítése
# pacman --sync --refresh
# pacman -Sy
Ez a parancs egy friss mester csomaglistát fog készíteni az /etc/pacman.conf fájlban megadott tárolókkból az adatbázisba.

Csomag keresése a tárolóban
# pacman --sync --search
# pacman -Ss

Megkeres minden olyan csomagot a szinkronizált adatbázisban, melynek vagy a nevében, vagy a leírásában szerepel a kifejezés.
Specifikus információk megjelenítése a még nem telepített csomagról
# pacman --sync --info foo
# pacman -Si foo

Információkat mutat meg a még nem telepített foo csomagról (méret, telepítés dátuma, készítés dátuma, függőségek, ütközések, stb.) .
Csomag telepítése a tároló(k)ból
# pacman --sync foo
# pacman -S foo
Letölti és telepíti a foo csomagot, az összes függőségével együtt. Mielőtt bármelyik sync parancsot használná, győződjen meg róla, hogy frissítette a csomaglistát.

Telepített csomagok kilistázása
# pacman --query
# pacman -Q

Megjelenít egy listát a rendszerre telepített összes csomagról.
Ellenőri, hogy telepítve van-e egy adott csomag
# pacman --query foo
# pacman -Q foo

Ez a parancs megjeleníti a foo csomag verziószámát és nevét, amennyiben telepítve van, ellenkező esetben pedig semmit nem ír ki.
Egy adott csomag információinak a megjelenítése
# pacman --query --info foo
# pacman -Qi foo

Információt jelenít meg a telepített foo csomagról (méret, telepítés dátuma, készítés dátuma, függőségek, ütközések, stb.).
Egy csomag fájljainak megjelenítése
# pacman --query --list foo
# pacman -Ql foo

Megjeleníti az összes fájlt, ami a csomaghoz tartozik.
Kitalálja, hogy a megadott fájl melyik csomaghoz tartozik
# pacman --query --owns /path/to/file
# pacman -Qo /path/to/file

Megmutatja a csomagnak a nevét és verziószámát, amelyikhez a megadott fájl tartozik.